Hazánkban az úszás gyökerei az 1800-as évekbe nyúlnak vissza. Hajós Alfréd úszó szerezte a magyar történelem első két olimpiai aranymedálját 1896-ban. Szerencsére máig is az egyik legeredményesebb sportág. Akárcsak a futás vagy a kerékpározás, az úszás sem köthető nemhez, életkorhoz, edzettségi állapothoz.

Az úszás az egyetlen sportág, amely légzésszabályozásra kényszerít. A ritmusos tempózás, a vízbe merülés, majd kiemelkedés és légvétel váltakozása révén a légzőszerv igen nagy tréningnek van kitéve. De nem csak a légzőrendszer lendül működésbe, hanem szinte az összes izom is.

Ellentétben a kerékpározással, az úszás során a felső és alsó testfélre egyforma munka hárul. Alapvetően dinamikus, izotóniás terhelésről van szó, de természetesen ahhoz, hogy a test szépen ráfeküdjön a vízre és ne süllyedjen le bizonyos része, megfelelő izomtónusra, a tartóizmok munkájára van szükség.

Gondoljunk a hát- és hasizomzatra: a gyorsúszás karcsapásainak kivitelezéséhez a törzsnek egyenesnek kell maradnia, ehhez pedig a megfeszített has, csípő, comb, hát járul hozzá.

Az úszás nem csupán jobb erőnlétet és fittséget eredményez, hanem lelki eredetű betegségek kialakulása ellen is védelmet nyújt. E mellet lelkileg is pihentető hatású. Stresszoldó, hozzásegíthet a fölösleges energiánk levezetésében, teljesen egyedül vagyunk önmagunkkal. Az úszás elősegíti a lelki aktivitást, kitisztul a fejünk, szabaddá válik a lelkünk. Ezen kívül szerepe van az értékes személyiségvonások fejlesztésében, a szabályok betartásában, a félelem és nehézségek leküzdésében. Az úszás, kedvező hatással van az idegrendszerre, serkenti az agyműködést, eme remek sportág teljes testi és lelki felüdülést jelent minden korosztály számára.